Венгри патшалăхĕн гимнĕ: версисем пӗр-пӗринчен уйрӑлса тӑни

«Википеди» ирĕклĕ энциклопединчи материал
Контента кӑларса петӗмӗр Контента хушрӑмӑр
п робот хушрĕ: lt:Vengrijos himnas
ArthurBot (Сӳтсе яв | хушни)
п робот улăштарчĕ: tr:Himnusz
129-мĕш йĕрке: 129-мĕш йĕрке:
[[sv:Himnusz]]
[[sv:Himnusz]]
[[tg:Суруди миллии Маҷористон]]
[[tg:Суруди миллии Маҷористон]]
[[tr:Macaristan Ulusal Marşı]]
[[tr:Himnusz]]
[[udm:Венгрилэн гимнэз]]
[[udm:Венгрилэн гимнэз]]
[[uk:Державний гімн Угорщини]]
[[uk:Державний гімн Угорщини]]

13:39, 6 Ҫурла уйӑхӗн 2009 вӑхӑтри верси

Венгри патшалăхĕн гимне 1844 çулта йышăннă. «Himnusz» ятлă композици шутланать. Сăмаххисене Ференц Кёлчей, кĕввине Ференц Эркель çырнă.

Сăмаххисем

Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.

Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!

Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!